Börzsöny túra beszámoló

A túra reggelén 7en találkoztunk a pályaudvaron a megfelelő vágánynál. Mindenki időben érkezett, így elfoglaltuk a helyünket a vonaton. A Nyugatiból kigördülve Márk testvérünk csatlakozott egy másik állomáson hozzánk, így végül 8an szálltunk le Kismaroson a vonatról. Innen átsétáltunk a Kis vasúthoz, hogy azzal robogjunk tovább Királyrétig. Itt sajnos becsúszott egy kis szervezési hiba, és a 15perces várakozásból 45-es lett. Addig is ismerkedtünk, beszélgettünk kávéztunk, én kimondottan jól éreztem magam. Nem kellett sietni, hanem lazán ráérősen indult a túra. Bár ez nem így szokott lenni…

Szóval megérkezett az erdei kisvasút is, ahol a fűtést egy vaskályha biztosította, autentikus hangulatot teremtve, mely felért egy időutazással a közeli múltba. Ropogó tűz, füst, síneken zötykölődő vagonok, karácsonyi díszítés és egy karácsonyfa tette teljessé a képet.

Királyrétet elérve megkezdtük utunkat a Csóványosra, mely a Börzsöny legmagasabb pontja a maga 938m-ével. Nem siettünk, de ezért nem lehetett lazázni, mert közeledett az alkonyat. Szerencsénkre pont akkor ért minket a naplemente, amikor a Csóványos tetején lévő kilátóhoz értünk. Sokat túráztam már, sok szépet láttam, de ez nem mindennapi látvány volt! Körpanoráma és naplemente, mindez egy téli estén. Bánhatja, aki nem volt ott…

Mikor lesétáltunk a kilátóból elkezdett sötétedni, így a turistaházig vezető utat elemlámpákkal tettük meg, ami ismét egy különleges hangulatot kölcsönzött a túrának. Utunk közben találkoztunk néhány túrázóval, akik tüzet raktak az erdőben és ott melegedtek, sütögettek az éjszakában. Ez sem rossz program… :)

Tőlük már csak 700m volt a Nagy-Hideg-Hegyi turista szállásig. Mire oda értünk már teljesen sötét volt.  A távolban csak a vásárosok fényei világítottak, ha a horizont felé néztünk, de ha fel az égre, akkor milliónyi csillag ragyogását szemlélhettük.

A szálláson kellemes meleg fogadott minket. Elfoglaltuk a szobáinkat, melyek sajnos nem olyanok voltak, mint a képek alapján vártunk…

A vacsora szokás szerint jó volt és bőséges. Szinte mindenki hozott otthonról valami finomságot, sütit, mézeskalácsot, bejglit. Így senki sem feküdt le éhesen :) Néhányan marokkóztak, társasjátékoztak, de volt, akik korábban lefeküdtek.

Reggel is napsütéses idő fogadott bennünket, így a korán kelők a napfelkeltét is lefotózhatták. Összepakoltunk, reggeliztünk, majd megkezdtük ereszkedésünket Királyrétig a havas tájon. Szinte végig egy hegygerincen mentünk lefelé, ahova nagyon sokat besütött a nap. Királyrétre érve nem kellett sokat várnunk és jött is a kisvasút, amivel vissza zötyögtünk Kismarosra. Itt még megálltunk enni egyet, majd a vontra felszállva vissza utaztunk a „civilizációba”.