Téli Mátra túrabeszámoló

A túra reggelén a kezdetben igen népesnek ígérkező, ám végül 4 fősre lecsökkent csapatunkkal sikeresen elindultunk Pestről a megbeszéltek szerint. Gyöngyöst elhagyva Mátrafüred felé félúton láttuk, hogy bizony igen sokan nálunk fürgébbek voltak. A környéken lévő két parkolók tele voltak, mi pedig az út szélén, a kocsisor végén, 1,5-2km-re az iskolától hagyhattuk autónkat. A profi szervezésnek köszönhetően a rajtig kisbusszal szállítottak minket, a regisztrációnál lévő sorok pedig nagyon hamar lementek, így ezeken a pontokon a 4000 fős létszám nem okozott fennakadást.

 Az itiner átvétele és az ismerősök üdvözlése után valamivel 9 óra előtt sikerült elrajtolnunk. Az elejét, Lajosházáig mindjárt tempósra vettük, amit sajnos Anna sapkája nem bírt követni. Ahol a nagy tömeg miatt nem lehetett jól haladni, ott az út mentén a fák közt futottunk, amivel legalább a sárosabb részeket is elkerültük. A 2. ellenőrzőpontnál, a Vörösmarty - turistaháznál hosszabb pihenőt iktattunk be. A haladást a megszokott maximális létszámon túl a téli időszakra jellemző sártenger nehezítette, amit érdekességképp időnként jégpáncél váltott fel. Az ezen való közlekedésről Áron igyekezett gyakorlati oktatást adni, bár a vizsgán nem mindenki ment át sikerrel. A 3. ellenőrző pontig hol a patak mellett, hol azon keresztül vitt utunk, többnyire köveken, egy helyen fa „hídon” kelhettünk át a túlpartra. Ezt a szakaszt egyszeri lábáztatást, majd kényszerű zokni cserét leszámítva viszonylag szárazon megúsztuk. A Pisztrángos-tó után az edzettebbek zsíros kenyérrel a kezükben vágtak neki a Kékesre vezető meredek emelkedőnek. A csúcsra felérve teával, keksszel vártak a szervezők. A pecsételés után egy közös fotóra is összeálltunk a Kékestető legmagasabb pontját jelző kő mellett. A kilátást igen nehéz lenne szavakba önteni. Azért a sűrű köd ellenére legalább a pár száz méterre lévő adótoronynak a körvonalai látszottak. Innen már csak lefele vitt utunk, a cél előtt az utolsó ellenőrző pontnál a pecsételés után ismét fokozni kezdtük tempónkat, mert bár szintidőn belül, de jóval a tervezetten kívül ígérkezett a visszaérés. Ezen a szakaszon már olyan mennyiségű sár tapadt a bakancsokra, hogy tovább nehezítette a haladást. A betonútra kiérve, remélve, hogy közel a cél, könnyebb futásra váltva érkeztünk vissza az iskolához. A szervezők továbbra is kitettek magukért. Hamar megkaptuk a pecsétet, majd az eredmények rögzítését követően mindenki frissen nyomtatott oklevelet kapott; névvel, rajt-, és célidővel ellátva, mellé kitűzőt.

Egy kis szusszanást követően a túra levezetéseképp útra keltünk a 1,5-2km-re lévő autóhoz, majd gyors cipő és zokni cserét követően hazafele vettük az irányt. Végül jóleső fáradtsággal, kissé elgémberedett végtagokkal búcsúztunk egymástól.

A túra minden nehézsége ellenére remek kikapcsolódás volt, a szervezők pedig a csekély nevezési díjért cserébe igen színvonalas ellátásban részesítették a résztvevőket. Reméljük jövőre még nagyobb létszámú csapattal vághatunk neki a Kékestető meghódításának.