Téli Gyermekvasút Teljesítmény Túra

Igazi kellemetlen, hideg és szeles reggelre ébredtünk. De ha túra van, akkor túra van.

Gyors reggeli után az autóba pattantunk és már úton is voltunk a hegy felé. 8 óra előtt oda értünk a nevezés helyszínéül szolgáló iskola elé, ahogy már jókora sor kígyózott várva, hogy megnyissák a kapukat és nevezhessünk. A hideg és erős szélben nem volt kellemes álldogálni. Nem is értettem az előttünk sorban álló két futó egyikét, aki egy futó felsőben és egy ¾-es nadrágban várta, hogy bemehessünk nevezni. Én meg beöltözve, kabátban, sapkában és kapucniban épp, hogy tolerálható hőérzettel szobroztam a sorban.

Szóval bejutottunk! A sok ember ellenére gördülékenyen ment a nevezés. Látszódott, hogy a szervezők rutinból állják a sarat. A HST sportolói időben érkeztek és a tervezett időben el is tudtunk indulni. Az iskola kapuján kilépve egy ismeretlen kérdezte, hogy velünk tarthat-e? Persze, mondtuk neki látván a fényképezőgépét. Túratársunkról kiderült, hogy ő fotózza túrát, „hivatalból” van jelen. Hiszen a felesége a túra csapat egyik vezetője. Így 9-en vágtunk neki az előttünk álló 18km-nek.
Az első ellenőrzőpont mellett úgy elsuhantam, mintha ott sem lett volna. Még jó, hogy Rezső szólt, hogy itt az első mustra pont. Az első akadályon túllendülve tempósan haladtunk célunk fel; Végezni szintidőn belül! Ami 6 óra volt. A Szépjuhásznénál lévő pecsételő helyen kicsivel több, mint 1 óra előnyünk volt. Ezért mindenki nyugodtan itta a szervezők által kínált teát, és falatozgattunk az asztalon lévő sós és édes étkekből. Innen tovább indulva megkerültük a Hárs-hegyet, majd ismét a Szépjuhásznénál találtuk magunkat, ahol megismételtük az előző cselekedeteinket. Innen kissé erősödött a túra mivel fel kellet mászni a János-hegyre. Az időjárás sem kedvezett. Hol havazott, hol az eső esett, néha pedig mindkettő. Egy valami biztos volt, a szél erős jelenléte. János-hegyről lefelé volt egy aszfaltozott útszakasz, ahonnan még nem takarították el az erdészek a jégkár miatt leszakadó faágakat. Nem volt szép látvány. Már nem az út gazossága, hanem a tönkre ment erdő. Viszont nem minden nap van lehetősége az embernek ilyen körülmények között, ágak alatt, fatörzsek felett járni-kelni. Gyaloglás szempontjából élvezetes szakasz volt. Innentől kissé szétszakadtunk. Zsóka előre állt a kis túrabotjaival és elkezdett tempózni, amit a célig folyamatosan tartott. Őt követte a peloton, azaz a többiek. Majd Csaba maradt hátra a „fotósunkkal”. Sajnos annyira hátra maradt, hogy teljesítmény túra lévén, nem tudtuk megvárni. Így ők ketten fejezték be a túrát.

Az utolsó szakaszon – a Normafánál – megálltunk egy kihagyhatatlan rétesre, olyan: „jutalom a nap végén” sütire. A 18 km legyűrése után visszatértünk a kiinduló pontra. Kellemes meleg és szélmentes környezet várt bennünket. Átvettük az oklevelünket és a kitűzőt, majd felmentünk az emeleti „frissítő” pontra, ahol zsíros kenyér várt bennünket. hagymával, csalamádéval, sóval és pirospaprikával. Az nagyon tetszett, hogy a kenyér csak zsírozva volt és mindenki saját szája íze szerint ízesítette. A tea finom édes volt. Lehet, hogy csak a 18 km le gyaloglásából adódó éhség miatt, de egyszerűen nagyon jól esett a zsíros kenyér teával! És ebben mások is egyet értettek velem. Miután belakmároztunk, elbúcsúztunk egymástól és egy mihamarabb megerősödő erdő reményében szétreppentünk.

Szeretettel várunk a következő túránkon!