Vasas szakadék túrabeszámoló

Sajnos kicsit későn ment ki az új hírlevél, pont azért, mert új a hírlevél! :)
Szóval ez is megújult, szép lett, tartalmasabb lett.

A Vasas-szakadék túrára a késői információáramlás miatt, csak 3-an jelentkeztek a túrára.
Pomázra kissé késve értünk Zsókával, a feleségemmel. Már ott várt ránk mind a 3 túra társunk, akik mondhatni állandó túratársaink. Örülök, hogy pontosan a megadott időpontban már ott voltak a „rajtnál”. Kissé meg is lepődtem.
Csak ők 3-an jeleztek vissza, hogy jönnek, így pontban 9 órakor el is indultunk. Pomázon ismerős úton haladtunk, hiszen a Kő-hegy túra alkalmával is erre felé hagytuk el a várost. De ezúttal egy „Y” elágazásnál balra tartottunk, a Kis- és Nagy Csikóvár nevű hegyhez. Elégé ismerem ezt a területet, de a „zöld háromszög” jelzésen még nem is jártam. Ennek a kijelentésemnek nem nagyon örültek túra társaim… :D De nem kell félni, együtt tévedünk el! Persze ez nem történt meg. Furcsa is volt… :D Na jó nem ijesztgetek senkit. Nem szoktunk eltévedni, legfeljebb egy ideig nem tudjuk, hogy merre is járunk…
Szóval az „Y” elágazást elhagyva, loholva utolér bennünket egy srác. Aki kissé félénken kérdezte, hogy mi vagyunk-e a Gyülis túra csapat. Igen, mind az öten! Így kiegészülve Zsoltival immár 6-an voltunk.
A Janda Vilmos kulcsos házig enyhe emelkedők és az ösvényeket borító sár kísérte utunkat. Itt megálltunk egy picit. Egy eléggé nomád hétvégét lehetne eltölteni ebben a házban, se áram, se víz. Viszont vannak gyertyák illetve egy kályha, amivel meleget lehet „készíteni” vagy főzni rajta valamit. Hazudtam. Víz van, ha esik az eső! A ház mellett közvetlenül volt egy tartály, amibe, a tetőről elcsorduló vizet gyűjti össze az ereszcsatorna. Jó megoldás.
De nem lehetett álmodozni eme remek wellness hétvége viszontagságairól, tovább kellett indulni. Innentől keményedett a helyzet, eléggé meredek kaptatók elé értünk, s ezzel megkezdtük az igazi szintkülönbség legyőzését. Egy nyomtávos „single track”. Tényleg nagyon meredek, köves, gyökeres. Igazi bringázni való ösvény, persze szigorúan lefelé. Ide nyáron biztos, hogy visszajövök MTB-vel.
No, de túra.
Nagyon hősiesen küzdötték le az emelkedőket a lányok! Majdnem, hogy szó nélkül viselték a megpróbáltatásokat. Menet közben azt is sikerült megbeszélni, hogy végül is a túrázás nem egy bonyolult feladat, hiszen csak az egyik lábat kell a másik elé helyezni, majd a másikat az egyik elé, és így tovább. Annyi könnyebbség volt ezen a szakaszon, hogy a hegy déli oldalán mentünk fel, így ki volt száradva kellőképpen, tehát sár nem volt. Nem úgy az északi oldalon lefelé, ahol hóban és jégen próbáltunk meg lejutni. Innentől végig lejtmenetben mentünk, közben a sár is visszatért, mint úti társ. Leérve Lajos-forráshoz, nem ittunk vizéből. Inkább ettük és ittuk a hazait. Utunkat a „Sárga” jelzésen folytattuk immár, ténylegesen a Vasas-szakadék felé. Immáron megfogyatkozva, mert Zsolti levált rólunk. Elmondása szerint hívta őt Dobogó kő…
A célállomáson kicsit megálltunk, fotóztunk, sok időt nem töltöttünk itt el, indultunk tovább a Kő-hegyi turistaházhoz. Ideérve ismételten lett helyünk, ettünk, ittunk, beszélgettünk. Majd ismételten tova siettünk, hogy időben hazaérjünk, hisz „program van a Gyüliben”! Zvi Jehezkeli oknyomozó újságíró tartott előadást a Szent Pál Akadémia dísztermében, amin szerettünk volna részt venni.
A vissza utunk Pomázra eseménytelen volt, talán kivéve hogy az általam évek óta ismert ösvényt kissé megváltoztatták, és levitték az utolsó szakaszon egy árokba, ami felvidított!
Pomázra érve kellemes fáradtság érzésével ültünk be az autóinkba, és ha nem is padlógázzal, de sietősen elhagytuk a várost.