Jeruzsálem Maraton

2014 márciusában is abban a nagy megtiszteltetésben lehetett részem, hogy Izrael egyik legnagyobb sporteseményén, a Jeruzsálem Maratonon részt vehettem.

A tavalyi szerepléshez hasonlóan idén is nagyon emlékezetes volt a futás, mert ez a verseny nemcsak sportszakmai szempontból „nagy szám”. Egyúttal egy turisztikai, kulturális, sőt szellemi élményt is jelent, hiszen idén is a Hit Gyülekezete csapatával képviseltük a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány üzenetét. Az, hogy részt vehettem a 4. Jerusalem Winner Marathon-on, legalább 3 csodának köszönhető. Az első csoda az, hogy egyáltalán kijuthattam Izraelbe. A tél folyamán ugyanis nem sok esélyt láttam az indulásra, de aztán az utolsó pillanatban meghívást kaptam az eseményre, és így támogatott versenyzőként állhattam rajthoz, amiért nagyon hálás vagyok! A második csoda a közvetlen felkészülésem során történt. Február végén sajnos egy talpsérülés hátráltatta az edzésmunkámat, ezért több edzést is ki kellett hagynom, illetve az edzésprogramon rövidíteni, könnyíteni kellett… Egy hét után sem jelentkezett különösebb javulás, ezért némileg veszélybe került a jeruzsálemi szereplésem. Időközben kértem imát is a lábamért, én pedig még jobban ráálltam a hit útjára. Érdekes, hogy további 5 napig nem jelentkezett javulás, mindenesetekre belül elrendeztem pár dolgot és a gyógyulás tényét is elfogadtam. Fontos volt a motivációkat tisztáznom, miszerint ez a futás most elsősorban nem magamról szól, hanem Isten ügyéről. Ez a tényfelismerés egyfelől megalázkodásra késztetett, másfelől megerősítést adott a szellemi harcban: „Meg kell hogy gyógyuljak, egyszerűen ott kell lennem ezen a versenyen!”- gondoltam. Tehát pár napot vártam, majd egyik edzésről a másikra hirtelen javulás állt be! Hála Istennek újra egészségesen folytathattam az edzéseket, ráadásul még két hetem volt a versenyig. A harmadik csoda pedig maga a versenyen elért eredményem volt. A tavalyi 5. helyezésem után most sikerült egy 2. helyezést szereznem (10 km), amire nem igazán számítottam. Úgy voltam vele, hogy ha a bronzérem összejön, akkor az már nagyon nagy dolog lesz. Hát, az Úr feljebb megáldott, hogysem elgondoltam volna!  Leginkább azért örülök a dobogós helyezésnek, mert egy ilyen tömegfutóversenynél azért mégiscsak az abszolút 1-3. helyezés az, amit úgy komolyabban jegyeznek. Most alkalom nyílt arra, hogy az üzenetünk és az egységes mezünk intenzívebben is szerepeljen az eseményen (pl. a dobogón) és a médiában. Örülök, hogy a Hit Gyülekezete eddigi szellemi és anyagi támogatását egy ilyen eredménnyel valamiképpen meg tudtam hálálni.

Egyébként az elért eredményem több szempontból nézve is csoda. Egyfelől a körülmények nagyon jól jöttek össze. Az esélyeimet ugyanis nagyban növelte az, hogy idén ezen a távon nem indultak kenyaiak, ezért „csak” a helyi etiópokkal kellett megküzdenem. Végül a tavalyi ezüstérmes lett most az első, én pedig félperces hátránnyal érkeztem be a második helyen (mögöttem még három etióp volt az első tíz helyezett között). A verseny igazán nagy küzdelemmel járt: a táv első felében az említett etióp futóval harcoltam, a második felében pedig az emelkedőkkel.. Az első 5 kilométeren egyébként elég gyors iramot mentünk (15:45), mert az etióp futó több akciót is indított (elsősorban a lejtőkön), hogy leszakíthasson. Sok ideig nem hagytam magam, de aztán a Jaffa-kapunál kialakult egy 10 méteres távolság, én pedig elérkeztem az első komolyabb fáradtsági ponthoz, ezért úgy döntöttem, hogy innentől a második helyezésem bebiztosítására koncentrálok. Muszáj volt egy kicsit takarékoskodnom, mert a tavalyi tapasztalatok alapján tudtam, hogy az igazán kemény emelkedők csak ezután következnek.. Ez utólag bölcs döntésnek bizonyult, mert a táv második felére a ritmust illetően jelentősen visszaestem – itt egyértelműen megmutatkozott a specifikus, hegyi edzések hiánya. Az utolsó három kilométeren már nem nagyon volt klasszikus verseny hangulat, hiszen előttem és mögöttem is legalább száz méterre nem volt senki. Ezen a szakaszon próbáltam a futás szellemi tartalmára koncentrálni és persze arra is figyeltem, hogy lehetőleg minél színvonalasabb időeredménnyel zárjam a futást. Az utolsó egy kilométer most is nagyon tetszett. Erre az enyhén emelkedős szakaszra érve valahogy mindig felfrissülök – a célegyenesbe való érkezés pedig felettébb nagy élménnyel járt.

A 2014-es Jeruzsálemi Maraton 10 km-es távján tehát az abszolút 2. helyezést sikerült elérnem, 32:46-os idővel (pont egy percet javítottam a tavalyihoz képest). A futás után órákig pirultam a napon és élveztem a sportesemény egyedülálló hangulatát. Először az ünnepélyes eredményhirdetés kapcsán volt megjelenésem, ezt követően pedig az ATV stábja készített több riportot, fényképet. A csapatfotózások is nagyon emlékezetesek voltak, de a többi programról is csak nagyszerű emlékek sorát tudnám felidézni. Idén különösen a Dávid városa fogott meg. A rövidebb tartózkodásom miatt ezúttal is több helyszín kimaradt, ami csak még inkább erősíti azt a tényt, hogy Izraelbe még mindenképpen vissza kell jönnöm a jövőben! 

Végül szeretném megköszönni elsősorban Istennek ezt a nagyszerű futást, de hálás vagyok a Hit Gyülekezetének, a támogatóimnak, a program szervezőinek is, továbbá mindenkinek, aki segített!

(Utólag jutott eszembe még egy jeruzsálemi csoda: abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy a Hetek számára egy beszámolót írhattam a versenyről. )